Pilisvörösvár város történelme

Gyökerek...

Vörösvár története tulajdonképpen már akkor kezdődött, amikor a római légiók a mai település határán húzódó római úton vonultak a Nyugat meghódítására Brigetio (Szőny), Arrabona (Győr), Scarabantia (Szombathely) Vindobona (Bécs) irányába. A szabadságliget mai területén segédtábor állt a légiók rendelkezésére és kiszolgálására, ezt a régészeti kutatások és a Városi Könyvtár udvarán felállított mérföldkövek tanúsítják.

1543-ban Lala Musztafa az utak találkozásánál palánkvárat építtetett – a Buda és Esztergom közötti út védelmére – kőből, téglából, palánkból és vörös agyagból. A vár már messziről vörösen csillogott, ezért a törökök “ kizil hiszár palankaszaninak ” , azaz vörös palánkvárnak, röviden Vörösvárnak nevezték . A Pilisvörösvár nevet 1901-ben kapta, amikor rendezett jogú községgé lett.

A törökök által feldúlt, kifosztott vidék átmenetileg lakatlan volt. Vörösvár első földesura, gróf Csáky László, I. Lipót császártól német parasztokat, telepeseket kért a földek művelésére. Még abban az évben 1689. augusztus 11. – én megjelentek az első telepesek, négy család Dél – Németországból. A telepesek a Podmaniczky család lakatlan birtokára érkeztek. Kyszntho (Kisszántó) ill. Kyralyzanthoya (Királyszántója) nevű településre. Erdőket írtottak, mocsarakat csapoltak le és termékennyé tették a földet. A szorgalmas telepesek virágzó mezőgazdasági kultúrát teremtettek.

A XVIII. sz. közepétől érkeztek a zsidó kereskedők is, a korabeli leírások szerint Vörösvár jelentős vidéki központja volt a zsidó hitéletnek. A kor zsidó-kultúrájának ritka síremlékeit a zsidótemetőben találhatjuk meg. Mária Terézia rendeletére 1749-ben elkészült az úgynevezett ’’posta út”. 1752-ben megindult az utasokat szállító deliszánsz (postakocsi járat) is, ennek egyik megállóhelye 1888-ig Vörösváron volt. A posta állomás a mai városháza épülete volt. A település kedvező fekvése, az áthaladó utak, és a vasút lehetőséget adott a fejlődésre. 1895. november 16-án Vörösváron áthaladt az első vonat, az akkor épült Budapest-Esztergom gőzvasút vonalon. 1896-ban egy belga tőkéscsoport kőszénbányát nyitott a szomszédos Szentiván községben. Hamarosan kiderült, hogy a szénbánya átnyúlik Vörösvár határába. 1903-ban megkezdték az ikerakna (mélységi vágat) mélyítését a község déli részén (Lipót akna), amelyet 1940-ben katonapolitikai okok miatt bezártak. A termelés folyamatos bővítésével szemben a bányászok helyzete romlott, ezért 1928. november 23-án sztrájkba léptek. A bányaigazgatóság 1929. január 20-án megegyezett a bányászokkal. A bányászsztrájk emlékét a Városháza elött felállított emlékmű is őrzi, amely Bajnok Béla helyi szobrászművész alkotása. A megélhetés és a község fejlődése szempontjából sokat jelentett a bánya. 1923-ban a bányától kapott energiának köszönhette Pilisvörösvár és környéke a villamosítást. A magyar történelem sorsfordulói, a háborúk Vörösvárt sem kímélték. Az I. világháborúban közel 100 vörösvári katona halt meg. 1944 pünkösdjén 50 zsidó családot hurcoltak el, mindössze néhány tíz érkezett vissza a táborokból, közülük is csak öten jöttek vissza Vörösvárra. A II. világháború borzalmainak túlélését segítette, hogy a falu lakói (többségében német ajkúak) nem azonosultak a náci eszmékkel, és a családok 99 %-a elutasította az evakuálás lehetőségét. Vörösváron a hatóságok nem éltek a kényszerítés eszközével, mert a hadiipar működtetéséhez szükség volt a jelentős számú, iparban foglalkoztatott ember munkájára. 1941-1949 között meghalt, vagy eltűnt katonák, és hadifoglyok száma 269.

Fogarasy-Fetter Mihály
A szerző 1993-ban Pilisvörösvár Díszpolgára kitűntetést kapott

A város nevének, címerének története

Pajzsalakú, alapszíne kék. A pajzs alsó felében egy vörös színű palánkvár felhúzott rácsú bejárata, és felette a kék mezőben egy ezüstszínű, kiterjesztett szárnyú, egyfejű oldalra néző sas látható. A vörös agyaggal tapasztott palánkvár a város régmúltját idézi, míg a kék szín és az ezüst sas a lakosság német eredetére utal.
/forrás: Pilisvörösvár Város Önkormányzata Képviselő-testületének 16/2000.(IX.25) Kt.sz.rendelete Pilisvörösvár Város címerének zászlajának és pecsétjének alapításáról és használatának rendjéről)

A törökök, a megmaradt és itt élő népesség bevonásával, már 1543-ban felépítik ( a nyugatról várt és várható támadások ellen) azt a csöloük közé vert, vörös agyagból készült földvárat, amely színe és jellege alapján, a település nevévé is vált. Pilisvörösvár neve tehát a török hódoltság korától datálódik. A várossá vált település címere ezt a történelmi eseményt ábrázolja.
A Lal Musztafa által építtetett palánkvár török neve:Kizil hiszár palankaszi, azaz Vörösvár palánka: (Megjegyzendő, hogy a helyi szóhagyományok alapján, a település neve nem innen, hanem a közeli Vörös-hegyen épült állítólagos vár nevéből származik.)

A város gazda(g)sága

Mottó: ’’Pilisvörösvár nemzetiségi város, ahol a település társadalmának viszonylagos zártsága, a helyi hagyományok közösség-összetartó, és településfejlesztő erőt képviselnek, a személyes ismeretség, a kisvárosi életérzés pedig meghatározó jelentőségű. ’’

1945 után a ’’népi demokrácia” nevében Pilisvörösváron is megtörtént a “téeszesítés”, a kisipari szövetkezetek létesítése. A vidéki iparosítás állami akciója új ipari objektumok létrehozását jelentette. Ez ugrásszerűen megnövelte a helyi iparban foglalkoztatottak számát. A település gazdasági fejlődése biztosította az oktatás, kultúra, egészségügy kiemelt fejlődését is. A város földrajzi meghatározottsága, a rendszerváltozással járó átmeneti gazdaság hatásai, a tőkeszegénység, az infrastruktúra elmaradottsága mind befolyásolják a város fejlődésének ütemét. A 90-es évek gazdasági változásai átalakították a település gazdasági szerkezetét is. Kiépült a települést és környezetét ellátó kiskereskedelmi üzlethálózat, amelynek köszönhetően szinte ’’ minden” megvásárolható a városban. A XX. század fordulóján jellemző kisüzemi, családi vállalkozások ismét a város fejlődésének mozgatóivá váltak. A kisiparosok száma a rendszerváltásáig 200 fő alatt maradt, 1995-ben már 322 fő kisiparos váltott működési engedélyt. 1999-ben 355 kézműves, 535 ipari és kereskedelmi vállalkozást, és 17 agrár vállalkozást tartanak nyílván a kamarák. A privatizáció lehetősége több külföldi befektetőt hozott a városba, akinek a tőke- és piac erőssége lassan a településfejlesztésben is érezhető. A mezőgazdaságból élő őslakók leszármazottai a gazdag örökséggel jól sáfárkodtak. Takarékos életmódjuk, vállalkozói kultúrájuk, igényességük méltó példát ad az új telepeseknek is.

Forrás: www.pilisvorosvar.hu