Hogy milyenek vagyunk? Nehéz elmondani. Egyformák vagyunk és mégis mindenfélék. Sok minden összeköt bennünket, és talán sokkal több húz bennünket 1000 felé. De ez bennünket nem zavar.
„Baráti kör” használjuk sokszor a kifejezést. De vajon mindenki így gondolja?
Vagy van köztünk olyan ember, aki csak páciensnek tekint, vagy a képességei fejlesztésére használ? Talán van, de engem ez nem zavar. Mert amíg ő segít nekem és én is segítek neki, addig a barátom. Akármit is mond, vagy tesz, ha később ezt 100 jóval kompenzálja.
Van köztünk olyan, aki legtöbbször csak vigasztalást akar. De ez megint csak azt mutatja, hogy barátok vagyunk. Mert kitől várunk vigasztalást, ha nem a barátainktól.
Van, aki menekül. Támaszt keres. Azt kéri, segítsetek, nem akarok egyedül lenni. Ha engedi, akkor megöleljük… mindenki… a baráti kör!
Van, aki szórakozni akar. Vagy részegen, vagy józanul, de a problémáinak búcsút akar inteni egy rövid időre. De ha van köztünk ilyen ember, akkor én szeretem, amikor kimondja, mije fáj, mi rosszat tett. Mert tudom, hogy a barátom, ha képes megnyílni nekem.
Olyan is van, aki nem érzi magát idetartozónak, de mi mégis rántjuk magunkkal a sötét kocsmavilágba és nem eresztjük, még ha szökni akar sem.
Van köztünk folyton bizonytalan és folyton önbizalommal teli, mindig vidám és mindig szomorú, mindig jó és magát általában rossznak mutató.
Még ha nem egyforma távolságra állunk is egymástól, de így vagyunk kerek egész kör. Szeretlek benneteket. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
